Rögzítéstechnika

A rögzítéstechnika különböző anyagok és elemek kapcsolatát jelenti oldható és nem oldható kötések formájában. Legjelentősebb arányban mechanikus kapcsolatokról van szó, melyek kötőelemek révén valósulnak meg. A kötőelemek választéka óriási annak függvényében, hogy milyen anyagokat rögzítenek egymáshoz, és hogy az így létrejött kapcsolat milyen mértékű és jellegű erőknek kell, hogy ellenálljon. Egyes anyagokba (például fába) a csavarok közvetlenül behajthatók. Falazóelemes vagy beton szerkezetekhez dübeles-csavaros, horgonycsavaros, ragasztott tőcsavaros kötéseket alkalmaznak. Üreges szerkezetekhez speciális műanyag- vagy fémdübeleket alkalmaznak. Hőszigetelő lapok mechanikai rögzítése épülethatároló felületekre speciális tárcsás dübelekkel történik. Fém fémhez metrikus csavaros-anyás kötésekkel rögzíthető. Mechanikus rögzítésekhez számtalan segédszerkezetre, segédelemre lehet szükség. Ácsszerkezetek, faszerkezetek esetében például szeglemezek, lemezből készült csavaros összekötő elemek, oszlopletámasztók említhetők. Falakon burkolótégla, kéregpanel vagy lapburkolat száraztechnológiás szereléséhez sínes vagy egyedi rögzítők használhatók. Rögzítősíneket betonszerkezeteknél (például Ankersíneket) és épületgépészeti installáció rögzítéseknél is alkalmaznak. Léteznek speciálisan napkollektorok és napelemek szerelésére kialakított elemek és szerkezetek is.

Kötőelemek, dübelek

Épületgépészeti, épületvillamossági rögzítések és függesztések

Szigetelések rögzítőelemei

Napelemek, napkollektorok rögzítőszerkezetei