Hogyan védekezzünk az ivóvízhálózatban megjelenő baktériumok ellen? (1.rész)
A székesfehérvári Szent György Kórház közelmúltban elhíresült eseteivel kapcsolatban nem a politikai botránykeltés hullámaira való felkapaszkodás, hanem az épületgépészeti tanulságok összegzése, az előremutató szakmai átgondolás vezetett a következő gondolatok közvetítéséhez.
Minden helyzetből érdemes tanulni, hogy a hasonló eseteket megelőzzük, legyen szó akár új építésű, akár felújítás alatt álló épületről, vagy üzemeltetett egészségügyi intézményről. A cikk nem csak a magas fertőzési potenciállal rendelkező épületek (pl.: kórházak) kapcsán nyújt gyakorlati tanácsokat, hanem családi házak, nyaralók vonatkozásában is.
A vízmérő utáni szakaszra koncentráljunk, az a mi felelősségünk
Induljunk ki abból, hogy a víz forrásától a vízvételi helyekig vezető ivóvíz útján mi a vízmérőtől a csapig vezető útért vagyunk felelősek. Akár épületgépész tervezőről, kivitelezőről, műszaki ellenőrről, akár üzemeltetőről beszélünk, az épületen belüli, a vízmérő utáni szakaszt kell tökéletesen ellenőrzésünk alatt tartani, ez a mi felelősségünk.
A vízszolgáltató professzionális üzem- és termékmenedzsmenttel rendelkezik, átfogó minőségbiztosítási rendszere van, folyamatos minőségellenőrzéseket végez, rendszeres vízelemzéseket végeztet. A bejövő víz minőségéről a HUMVI szakrendszerben rögzített adatok alapján tud a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK, korábban ÁNTSZ) nyilatkozni.
Nulladik lépés a tervezésnél, alkalmazásnál az ivóvízhálózatba beépítendő, vízzel érintkező termékek higiéniai (NNGYK) és megfelelőségi (ÉMI) engedélyeinek ellenőrzése.
Kiállít erről egy öt évre szóló határozatot, de ezen időszak alatt nem ellenőrzi a terméket, ez ugyanis nem feladata. Az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) a Magyarországon ívóvízhálózatok esetén kötelező Teljesítmény Állandósági Tanúsítványban (ÉME 1+) évente a gyártóhelyen auditálja, hogy az ivóvíz engedélyben rögzített alapanyagból, gyártóhelyen, azonos minőségben készül-e az adott termék.
Az utóbbi tanúsítvány alapfeltétele az érvényes higiéniai engedély, így akinek ÉME 1+ tanúsítása van, rendelkezik mindennel, ami előírás hazánkban az ivóvíz hálózatba való építéshez. Javasolt ezt ellenőrizni a Termék Teljesítmény Állandósági Tanúsítványok weblapon az adott cég vagy termékmárka beírásával. Az engedélyek kapcsán egy gyors tanács: a hagyományos horganyzott acélcsöveknek nincsenek ivóvízhálózati alkalmazásra engedélyei.
Az ÉMI munkatársai közalkalmazottként törvény szerint hamarosan az Építésügyi Minisztérium egyik szervezetéhez fognak tartozni, ahol – a magyar szabályokat maradéktalanul betartó gyártók várakozása szerint – nem csak az engedélyek kiadása lesz a feladatuk, hanem a jelenleg a Fogyasztóvédelemhez tartozó engedélyek meglétének ellenőrzése is az építkezéseken. Egy biztos, az ivóvízzel érintkező termékek szabályozása és bevizsgálása a 2025. január 7-én megjelent, és 2026. január 8-tól alkalmazandó CPR (EU) 2024/3110 rendeletben is tagállami hatáskör marad. Senki ne alkalmazzon DVGW bevizsgált, vagy ÖVGW engedéllyel rendelkező termékeket magyarországi ivóvízhálózatokban, csak abban az esetben, ha az adott termék magyarországi engedélyei is rendelkezésre állnak.
Az innovatív csőrendszereket gyártó osztrák KE KELIT valamennyi, ivóvízzel érintkező terméke rendelkezik a beépítéshez és alkalmazáshoz szükséges összes magyarországi engedéllyel.
Az engedélyek itt érhetők el.
Az épületek fertőzéskockázati besorolása
Mind a tervezés, de akár az üzemeltetés kapcsán is az első lépés az épület fertőzéskockázati besorolása.
| Rizikócsoport | Fertőzések kockázati potenciálja | Terület |
|---|---|---|
| 4 | magas | Kórházak, vagy azok immunhiányos betegeket ellátó részlegei |
| 3 | magas - közepes | Idősotthonok, szanatóriumok, gyógyüdülők, rehabilitációs központok, stb. |
| 2 | közepes - alacsony | Sportlétesítmények, laktanyák, iskolák, fürdő- és wellnesslétesítmények, szállodák |
| 1 a | alacsony | Közintézmények, középületek |
| 1 b | alacsony | Magánépületek és lakások |
Teljesen más veszélyességi osztály egy kórház, vagy idősek otthona, ahol gyenge immunrendszerű betegek, újszülöttek, idős emberek használják az ivóvízrendszert, mint például egy olyan családi ház, ahol a 30-as éveik végén járó szülők és két tizenéves gyermekük él. Ezek a baktériumok elsősorban nem az egészséges embereket betegítik meg. A fertőzéskockázati besorolás alapján szükséges a megfelelő ellenintézkedések meghozatala.
Magas kockázati csoportba sorolhatóak a kórházak, vagy az immunhiányos betegeket ellátó intézmények.
Magas-közepes besorolású létesítmények az idősotthonok, szanatóriumok, gyógyüdülők, rehabilitációs központok.
Közepes-alacsony besorolásban említhetjük a sportlétesítményeket, a laktanyákat, az iskolákat, a fürdő- és wellness létesítményeket, vagy akár a szállodákat.
Alacsony kockázati besorolásba kerül a többi közintézmény (pl.: irodaházak), középületek, vagy a magánépületek, lakások.
A tervezett létesítmény követelményeit fontos figyelembe venni
A fertőzéskockázaton kívül a tervezési fázis elején a későbbi használattal kapcsolatban számtalan olyan kérdést kell tisztázni, ami a higiéniai területre jelentős befolyással bír. Egy lakóépületnél például nem mindegy, hogy egy folyamatosan lakott luxuslakásról vagy egy befektetési célú ingatlanról, esetleg egy szociális épületről beszélünk. Egy szálloda esetében átgondolandó a kihasználtsága, a felszerelései, a szobák elrendezése, esetleg a wellness részleg további korlátozásokat magába foglaló előírásai. Egy kórház esetében is különböző funkciókkal rendelkező vízvételi pontokra számíthatunk, hiszen ott is vannak orvosi szobák, öltözők, raktárhelyiségek, esetleg oktatótermek, ahol más a vízfelhasználás, mint a közvetlen betegellátásban. Egy melegvíz előállító rendszer tervezésénél is érdemes figyelembe venni higiéniai szempontokat, hiszen egy központi rendszernél hosszú melegvíz vezetékek kerülnek kialakításra, sok csapolási pont tartozik hozzájuk, és természetesen a cirkulációs rendszer is kiépítésre kerül.
Itt elengedhetetlen a későbbi rendszeres termikus fertőtlenítés, vagy egyéb baktériummentesítő eljárás előírása. Természetesen olyan általános kérdések, mint hogy hány vízvételi pont szükséges, mennyi vízre lesz ott szükség, milyen gyakori ezek használata, milyen hőmérséklet legyen a csapolónál, minden épület tervezésénél felmerül. Az egyes funkciókból adódó speciális kérdések viszont nem mindig kerülnek terítékre.
A baktériumok megtelepedéséhez ideális vízhőmérséklet, eltávolításuk módszerei
A baktériumok szaporodásához a legkedvezőbb a 25°C feletti, és 45°C alatti vízhőmérséklet. A vízhálózatban kialakuló biofilm rétegek – a fent leírt hőmérsékletek esetén – ideális terepei a baktériumok szaporodásának. Ebből következik, hogy a csapolási ponton mért 20°C alatti hideg víz, vagy 55°C feletti meleg víz esetén a baktériumok szaporodása radikálisan csökkenthető. A hideg víz tehát maradjon hideg, amit a csapoló megnyitása után 120 másodperccel mérve, 20°C-os érték alatt jó tartanunk. A gyakorlatban ennek elérésére több módszer van, amit a következőkben ismertetünk. A meleg víz, és a cirkulációs vezetékben lévő víz hőmérséklete min. 55°C-os, amit a melegvíz csapolóból kiengedve 60 másodperc után kell elérjen. A HMV tároló vizének minimum 60°C-os hőmérsékletet kell elérnie. A termikus fertőtlenítésnél az időszakonként 70°C-os vízhőmérséklet a csapolókig, azaz a legtávolabbi pontokig meg kell maradjon, így a baktériumok szaporodása nullára redukálható. A 70°C-os vízhőmérséklet, a termikus fertőtlenítés egy régi horganyzott csövekből álló rendszer esetében lényegesen több belső horganyréteget old ki, mint a korábbi 45-50°C-os vízhőmérséklet, így még gyorsabban alakulnak ki a csövön belüli zárványok, szigetek, érdes felületek, ami tökéletes a biofilm képződéshez. Így nem csak gyorsabban lyukadnak ki ezek a csövek a horganyréteg kioldása miatt, hanem a belső biofilmképződés is kedvez a baktériumok szaporodásának, a kiirtásukra tett lépések előli elrejtőzésének. A horganyzott csövekben lerakódó, megtapadó vízkő szigetek is remek felületet biztosítanak a biofilmképződéshez, a baktériumok terjedéséhez.
Nem mindenhol előnyös a termikus fertőtlenítés, de például egy új műanyag csövekből készített rendszernél, ahol a fém csapolók belső felülete is sima (a cikk későbbi részében példát mutatunk erre), nincs érdes belső felület, nem tud megtapadni a biofilm réteg, ez a módszer tökéletes lehet. Egy másik közismert módszer a baktériumok számának jelentős csökkentésére a vegyi fertőtlenítés. Ezt előszeretettel alkalmazzák az egészségügyi intézményekben, ahol klór vagy hidrogén-peroxid alapú fertőtlenítőszerekkel próbálják a baktériumok számát minimalizálni. Egy-egy ilyen vegyi fertőtlenítés nem tesz kárt az ivóvíz rendszerben, de amennyiben ezt a módszert folyamatosan, tartósan alkalmazzák, a műanyagcsőrendszereket a klór ridegíti, tönkreteszi, de még a rozsdamentes fém rendszerek sem bírják sokáig ezt az eljárást. 5 év alatt egy teljesen új csőrendszert tönkre lehet tenni így. Sorozatos csőlyukadások, rengeteg javítás, és előbb vagy utóbb újbóli csőcsere következik. Erre van egy ide illő magyar mondásunk, miszerint, kiöntötték a fürdővízzel a gyereket is. A baktériumok, higiénia kérdését megoldottuk ugyan, de közben tönkretettük a teljes vízhálózatunkat.
A következő rész tartalmából:
- konkrét ötletek arra, hogyan maradjon valóban hideg a hideg víz,
- miért elengedhetetlen, hogy a víznek a rendszerben folynia kell,
- betekintés az okos csapok világába
- gyakorlati tanácsok a kivitelezés és az üzemeltetés területén az ivóvízhálózat higiéniai kérdéseivel kapcsolatban.
