Acélból kovácsolva: a Georg Fischer története
Amikor egy vállalat több mint 220 évig fennmarad, több lesz egyszerű üzleti vállalkozásnál. A társadalom szövetének részévé válik, olyan erővé, amely alakítja az iparágakat, a közösségeket és az emberek életét. A Georg Fischer (GF), amelyet 1802-ben alapítottak a svájci Schaffhausenben, egy ilyen vállalat. Johann Conrad Fischer, egy látnok kohász alapította, aki egy olyan ipari örökség alapjait teremtette meg, amelyet a kézművesség, az innováció, valamint az emberek és a haladás iránti rendkívüli felelősségérzet jellemez.
A GF kohókban készült acéltermékei világszerte elismerést nyertek, emellett értékei ugyanolyan mélyen gyökereztek, mint a műszaki innovációi. Ez a vállalat nem csupán fémet gyártott, hanem egy korát messze megelőző cégkultúrát is kialakított. 1867-ben bevezette dolgozói számára a munkavállalói egészségbiztosítást, 1876-ban pedig a balesetbiztosítást. 1880-ban a vállalati étkezdében egészséges ételeket kezdtek felszolgálni, ami Svájcban az elsők között volt. Egy olyan korban, amikor a munkavállalók jóléte alig volt téma, a GF házakat épített alkalmazottai számára, és befektetett egy farmba, hogy ellássa őket élelemmel. A kultúra egyértelmű volt: erős, egészséges emberek nélkül nincs erős, egészséges vállalat.
Északi szikra: az Uponor története
Míg a GF a korát megelőző munkáltatóként építette hírnevét, az események messze északon is mozgásba lendültek. 1918-ban a finnországi Lahti városában egy Aukusti Asko-Avonius nevű asztalos megnyitott egy kis műhelyt, amelyből egy másik jövőbeli úttörő vállalat, az Uponor fejlődött ki. Az út kezdetben szerény volt (kézzel készített bútorok és alkatrészek voltak a termékek), de ugyanazok az értékek jellemezték, mint a GF-et: pontosság, innováció és a minőség iránti elkötelezettség.
Bár a két vállalat története egymástól függetlenül alakult, fejlődésük szinte filmszerű szinkronban zajlott. 1864-ben a GF forradalmasította a vízellátást azzal, hogy megkezdte az öntöttvas fittingek gyártását. Három évtizeddel később, a növekvő kereslet kielégítése és a kereskedelmi korlátozások áthidalása érdekében a vállalat egy második öntödét nyitott Singenben, Németországban. Abban az időben az Uponor még nem létezett, de amikor megjelent a színen, merész, előremutató technológiai döntésekre alapozta jövőjét. Már az 1960-as években, előre látva a piaci igények változását, az Uponor az elsők között döntött a műanyagok használata mellett. Ez a stratégiai lépés nemcsak megkülönböztette a versenytársaitól, hanem új fejezetet is nyitott a modern csőrendszerek történelmében.
Növekedés a rugalmasság és a folyamatos megújulás révén
Mindkét vállalat turbulens időszakokon, többek között világháborúkon és számtalan gazdasági változáson ment keresztül. A GF azzal őrizte meg rugalmasságát, hogy folyamatosan megújította magát: a nagy gazdasági világválság idején edényeket öntött, az 1950-es években csővezeték-rendszereket fejlesztett, majd a megmunkálási technológia globális vezetőjévé vált. Az Uponor eközben a fenntartható építési technológia bajnokává fejlődött, vezető szerepet vállalt az energiahatékony fűtés és hűtés terén, és olyan decentralizált hőközpontokat vezetett be, mint az Aqua Port és a Combi Port, amelyek megváltoztatták a modern építési szabványokat.
A gondoskodás és a tudás kultúrája
A GF és az Uponor történelme tele van emberi történetekkel. A GF teljes városrészeket épített alkalmazottai számára, 1948-ban megalapította az Iron Library-t – a kohászati tudás páratlan archívumát –, és egy volt kolostort alakított át a Klostergut Paradies oktatási és rekreációs központtá. Az Uponor azzal vívott ki elismerést és tiszteletet a piacon, hogy a fenntarthatóságot a termékfejlesztés egyik alappillérévé tette, jóval azelőtt, hogy ez iparági szabvány lett volna.
Mindkét vállalat befektetett az emberekbe, nemcsak az eszközökbe vagy technológiákba. 1925-ben a GF megalapította az Anne-Marie Bohnenblust által vezetett szociális irodát, amely képzéseket, gyermekfelügyeletet és nyári táborokat kínált. Ezek a kezdeményezések megmutatták: az innováció nem csak a laboratóriumban történik, hanem akkor is, amikor az embereket támogatjuk a fejlődésben.
Jelentőségteli projektek
Mindkét vállalat kézzelfogható nyomot hagyott a világban. A GF rendszerei modernizálták a városokat, például a lengyelországi Lublin elöregedett vízvezeték- hálózatának teljes felújításával vagy az olaszországi Isola di San Pietro víz alatti csővezeték-rendszereinek kiépítésével. A vállalat megmunkáló szerszámai elősegítették a repülőgépipar és az autóipar fejlődését, hozzájárulva a valaha épített legbonyolultabb gépek alkatrészeinek gyártásához.
Az Uponor eközben komfortot és energiahatékonyságot hozott az észak-amerikai és európai épületekbe – a családi házaktól a kereskedelmi felhőkarcolókig és a nagy nemzetközi repülőterekig. Megoldásai beépültek a jövő intelligens városainak infrastruktúrájába, optimalizálva az energiafelhasználást, növelve a komfortot és minimalizálva a hulladékot.
A két történet egybeolvad: a 2023-as felvásárlás
2023-ban a két óriás egybeolvadt. Az Uponor felvásárlása a GF által nem egy vállalati tranzakció volt, hanem a célok összefonódása.
Ezzel több évszázadnyi know-how, az innovációban mint az emberiség fejlődésének eszközében való közös hit, valamint a csővezetékeken messze túlmutató vízió egyesült. Együtt, egyetlen GF-ként, a két vállalat egységes erőt képvisel, amely megvalósítható, intelligens megoldásokkal képes megbirkózni az olyan globális kihívásokkal, mint a klímaváltozás, az urbanizáció és a vízhiány.
Az akvizíció lehetővé teszi a GF számára, hogy páratlan termékportfóliót kínáljon, amely az infrastruktúrát, az ipart és az épületek tulajdonosait egyaránt szolgálja – a fenntarthatóságot a középpontba állítva.
Az előttünk álló út a jövő felé
Ma a GF az iparág példaképe: technikailag kiváló, társadalmi felelősséget vállaló és mélyen emberi. Egy olyan hely, ahol a tudomány és az empátia találkozik. Ahol a mérnöki munka nem csak a teljesítményről szól, hanem az emberekről is. Ahol a jövő fenntarthatóan, intelligensen és közösen halad előre.
És mindez egészen egyszerűen két pár kézzel kezdődött: az egyik Schaffhausenben, a másik Lahtiban. Az egyik acélt formált, a másik fát faragott, nem tudva, hogy történeteik egy napon teljesen összefonódnak.
