Esztrichek

Az esztrich a járófelületek közvetlen aljzataként használt cement, homok és víz keverékéből készített vízszintes szerkezeti réteg, mely egy vagy több esztrich habarcsrétegből állhat. A kötőesztrich réteg látja el a tapadóhíd szerepét, és biztosítja a közvetlen kötést az aljzattal. A padlóréteget érő terheléseket és a benne keletkező feszültségeket részben felveszi, és továbbítja. A csúszóesztrich réteg egy elválasztó rétegen fekszik, így közvetlen érintkezés híján vízszintes mozgása a fogadószerkezetétől eltérő lehet, és köztük a feszültségek nem adódnak át. A fogadószerkezettől teljesen független az úsztatott esztrich réteg is, mivel egy lépésálló hőszigetelő lemezen vagy lépéshangszigetelő, illetve könnyűbeton rétegen fekszik. A szigetelőréteggel együtt mozog, ezért a rezgéseket tompítja, és növeli a kopogó hangok elleni védelmet. Az úsztatott esztrich beépített padlófűtéssel is készülhet. A cementesztrichek földnedves, képlékeny állapotban kerülnek a bedolgozás helyére, ahol elterítés után kézi vagy gépi eszközökkel simítják el. A gipsz kötőanyagú, önterülő esztrichek önthető állapotúak, önmaguktól elterülve veszik fel sík felületüket. Esztricek kötőanyaguk szerint lehetnek magnézium esztrichek, műgyanta esztrichek, öntöttaszfalt esztricheket. Azokon a területeken, ahol a csökkentett zsugorodó képesség fokozottan elvárt, szálerősítésű esztrich alkalmazható, míg a gyorsan kötő, nagy szilárdságú eszticheket műanyaggal javítják. Amennyiben felületére nem kerül burkolat, nagyobb koptató igénybevétel esetén felületnemesítő réteg felhordása szükséges.