Az épületet a fennálló statikai problémák, illetve a nagyon alacsony szintmagasságok (2,85 m) miatt kellett lebontani
Minden egyes pajzs emelése veszélyes művelet volt, és folyamatosan igen nagy odafigyelést kívánt minden egyes résztvevőtől. A folyamatot Jusztin István és Császár Máté (Moratus Kft.) építésvezetők irányították, ami azoknál a pajzsoknál volt különösen nehéz, amelyek az épületnek azon az oldalán helyezkednek el, amit a toronydaru kezelője nem látott. Ilyenkor csak a rádión kapott instrukciók alapján, vakon közelítette az épülethez a pajzsot, amit a végén kézzel kellett rögzíteni a függesztőpapucsok csapszegén.
Két-három hétig csak 19 pajzs volt fent az épületen, mert a legfelső szintet még meg kellett tudni közelíteni a külső teherlifttel. Végül a teherlift visszabontása után felkerült az utolsó, a huszadik pajzs is a helyére.
A hidraulikus kúszás előnye, hogy nem kell darut használni óriási pajzselemek mozgatásához, hanem két-két munkahengernek a pajzsokra történő felszerelése után egy távirányító segítségével, gombnyomásra indul két egymás melletti pajzs le vagy fel.
Először egy szinttel feljebb lett kúsztatva a teljes pajzsrendszer, hogy a legfelső szint különleges acélszerkezeteit is védett munkaterületen lehessen elbontani. A felfelé kúszás esetén a képen látható, egymástól 30 cm távolságra elhelyezkedő fogakba a gravitáció hatására gördülnek bele a csapszegek mind a függesztőpapucsban, mind a munkahenger fejelemében.
A lefelé kúszást segítette egy prototípus eszköz is, egy úgynevezett „Rugós rúd”, mely automatizálja a csapszegek ki- és be mozgását a gravitációval szemben, így jelentősen biztonságosabb a művelet, mivel nem kell kézzel odanyúlni a nagyjából 3 tonna súlyú pajzs teherátadási pontjaihoz.
A legfelső emelet elbontása után egy szinttel visszakúszott a pajzsrendszer, a pajzs védelme mögött lebontottak egy következő emeletet, és jelenleg zajlik a következő szintre történő pajzskúsztatás.
A pajzsok mögött igen zajos munkálatok folynak, bontógépekkel törik-vésik a beton és vasbeton szerkezeteket, de a pajzson kívül szinte semmi hanghatás nem hallatszik, és a por- és törmelék pedig bent marad a védőpajzsokon belül. A pajzsok egymás mellé történő illesztésénél, illetve az épület parapetfalaira történő felhajtható platformok csatlakozásainál erős gumitömítéseket alkalmaztak, mely biztosítja a teljesen zárt állapotot.
További érdekessége még az épületnek, hogy az évek során kialakult egy jelentős dőlés: az egyik irányban 16 cm eltérést mértek a geodéták az épület felmérésekor az épület felső és alsó pontja között. Ez jelentős nehezítés volt a tervezés során, mivel így is tudni kell biztosítani a pajzsoknak az épülethez történő alsó zárását. Ennek megoldására minden pajzsnak az alsó törmelékfogó tálcája dupla fenékkel készült, hogy a rögzített elemen egy mozgatható felső tálcával minden szinten hozzá lehessen zárni az épület aktuális falsíkjához.
A Körszálló bontása közelít a végéhez. Az utóbbi 4 hónapban a 19. emelettől leértek a 4. emeletig az épület bontásával. Itt már olyan alacsony az épület, hogy egyrészt a pajzsokkal nem lehet tovább kúszni lefelé, másrészt ezt a magasságot már elérik a terepszintről a karos harapó-bontó gépek.
Ebben a 4 hónapos időszakban feszített tempóban zajlott a bontás mindig az aktuális legfelső szinten. A födémeket vésték, a falakat pedig előírt méretű darabokra vágták, melyeket a vasalás átvágása után daruval emeltek le az épület melletti munkaterületre, ahol szétvésték őket.
A felső szintről a törmeléket folyamatosan kotorták az üres liftaknákba, majd a földszintre érkezve kis kotrógépekkel hordták ki az épületből. Egy-egy szintet 8 nap alatt bontottak le.
A pajzsok függesztőelemei számára folyamatosan készítették minden szinten a furatokat, hogy a következő szintre le tudják kúsztatni a pajzsokat. A parapetfalakon készítendő 40 cm átmérőjű furatokból egy nap alatt 8-10 darab készült el. Ennél a műveletnél külön nehézséget jelentett, hogy az épület ezen része csúszózsaluzattal készült, és egy-egy esetben ennek a technológiának a szerkezetben bennmaradó acél vezetőcsövével találkozott a fúrógép, mely a gyémánt fúrófejnek nem tett jót. Ebből a furatból összesen 600 darabot kellett készíteni.
A födémen keresztül történő lerögzítéshez 32 mm átmérőjű furatokra volt szükség, melyek lefelé haladva szintén folyamatosan készültek, ebből szintén ~600 darabot kellett elkészíteni.
A bontás megkezdése előtt, és közben is sok egyeztetésre volt szükség ahhoz, hogy minden jól működjön, és sikeresen tudják zárni ezt a szokatlan, különleges projektet.
