A mennyezethűtési rendszerek egyik legfontosabb kérdése, hogy miként lehet úgy szabályozni működésüket, hogy a megfelelő teljesítményt a jó komfortérzethez le tudják adni, miközben a páralecsapódás, a kondenzáció még nem indul meg. Ez nem egy egyszerű feladat, mert az eszköz fő célja, hogy a helyiségben tartózkodóknak ne legyen melegük, kellemes, komfortos környezetben legyenek, de szeretnénk azt is elkerülni, hogy a helyiség tárgyain, határoló felületein a pára kicsapódjon, azok nedvessé váljanak. Ennek a kényes egyensúlynak a fenntartásához, mennyezeti hűtőrendszerünk minél jobb teljesítménykihasználásához a Ke Kelit harmatpont érzékelővel, és szabályozással juthatunk el.
Elsőként következzen egy rövid elméleti tájékozódás, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, hogyan alakul ki a kondenzáció, a pára kicsapódása.
A Nap által felmelegített víz vízgőz formájában a levegőbe kerül. Minél melegebb a levegő, annál nagyobb párakapacitással bír, azaz annál nagyobb vízgőztartalma lehet kicsapódás nélkül. A levegő páratartalmát abszolút páratartalom értékkel és relatív páratartalom értékkel szokták kifejezni. Az abszolút páratartalom 1 m³ levegő vízpára mennyiségét mutatja (g/m³), míg a számunkra fontosabb mutatószám a relatív páratartalom, ami a levegőben lévő vízpára arányát mutatja adott hőmérsékleten, a lehetséges 100%-os telítettséghez képest. Ez a százalékos érték, adott levegőhőmérsékletnél, a levegő által maximálisan felvehető vízgőz mennyiségéhez képest mutatja meg a pillanatnyi tartalmat. Minél melegebb a levegő hőmérséklete, annál magasabb vízgőztartalma lehet kicsapódás nélkül. A meleg, páradús levegő felszáll, lehűl, és kicsapódik, ahogy erre még tanulmányainkból emlékezhetünk. Hasonló kicsapódást érzékelhetünk nyáron hajnalban a kerti növényeink levelein, ahol a levegő lehűlése miatt túllép a 100%-os vízgőz telítettség állapotán, és a benne lévő vízgőz harmat formájában jelentkezik.
A levegőnek az a hőmérséklete, amelyen elérjük a 100%-os páratartalmat, és elkezdődik a párakicsapódás, a harmatpont. A harmatpont az a hőmérsékleti érték, melyen az adott páratartalmú levegő 100%-osan telítetté válik. A harmatpont azt a hőmérsékleti értéket mutatja meg, amelyre a levegő lehűlve, a benne lévő vízgőz garantáltan kicsapódik.
Mennyezethűtés, relatív páratartalom, harmatpont
Az előbb leírt elmélet a mennyezethűtéssel kapcsolatban is megállja a helyét. Az első és legfontosabb, hogy a klímaberendezéssel ellentétben a mennyezethűtés nagyrészt sugárzás elvén működik, így a helyiségek levegőhőmérsékletét 26°C-ra érdemes méretezni, ami 3°C-kal magasabb, mint a légbefúvással működő rendszereknél.
A helyiségekben tartózkodók komfortérzete így azonos, de a mennyezethűtés szabályzása se kapcsolja le a hűtőfelületet folyamatosan a párakicsapódás veszélye miatt. Hűtésnél nyáron 15-16°C-os előremenő hőmérsékletű hűtővizet használunk a mennyezethűtési csőrendszerünkben, ami a betonfödém, vagy a gipszkarton álmennyezet által felvett hőenergiát vezeti el. A mennyezet lehűtése után a helyiségből érkező hősugárzást, ami a falakból, bútorokból, tárgyakból indul ki, nyeli el, és így a határoló felületek hűlnek le. Megszűnik az emberi testet terhelő hősugárzás a határoló felületek, a tárgyak irányából, és testünk hőt tud sugározni izzadás nélkül a hűvös határolófelületek felé, pedig csak 26°C-ig vittük le a helyiség levegőhőmérsékletét.
Az emberi szervezet számára a 40-60% közötti relatív páratartalom az optimális, így ezt az értéket érdemes helyiségeinkben létrehozni. Itt is hasonlóan működik minden, mint az elméletben leírtaknál. A meleg, páradús levegő hőenergiáját a lehűtött födém, határoló felületek elnyelik, a födémben lévő felülethűtési rendszerünk elvezeti. Arra viszont nagyon ügyelni kell, hogy ezen felületek, leginkább a legalacsonyabb hőmérsékletű mennyezet felületi hőmérséklete ne érje el a harmatponti értéket, mert ebben az esetben elsőként a plafon, majd a falak és tárgyaink is nedvesek, vizesek lehetnek. Egy konkrét példánál maradva: 26°C-os helyiséghőmérsékletnél, 55%-os relatív páratartalom esetén a harmatponti hőmérséklet 16,3°C-nál van, ezt elérve a pára kicsapódik.
A páratartalmat hol mérjük, és miért előnyös a Ke Kelit harmatpont érzékelésen alapuló rendszere?
A mennyezethűtés esetén a páralecsapódás veszélye miatt mindig alkalmaznak páratartalom mérést a szabályzás során. A helyiségtermosztát legtöbbször hőmérsékletet és páratartalmat is mér, és egy adott beállított páratartalmi értéknél gondoskodik a vezérlő segítségével a hűtőmodulokban keringő hűtővíz áramlásának leállításáról. Mivel a helyiségtermosztátok a padlószinttől kb. 1,5 méter magasságban vannak elhelyezve a falon, a meleg, páradús levegő pedig elsőként a leghidegebb felületű mennyezeten érheti el a harmatponti értéket, ahol kicsapódhat, így modellezéssel, korábbi tapasztalatok alapján állították be a szobatermosztátokon azt a páratartalmi értéket, ahol lekapcsolják a rendszert. Mivel ebben az esetben csak modellezett adatokkal lehet dolgozni, a páralecsapódás biztos elkerülésének érdekében jelentős biztonsági ráhagyással szükséges eljárni. A kizárólag szobatermosztát páraérzékelésére támaszkodó mennyezethűtési rendszer jóval előbb megszakítja a rendszer működését, mintha a födém közvetlen közelében mérnénk valós páratartalmi adatokat. A mennyezet közvetlen közelében mért páratartalmi értékeket, és a hűtési csővezetéken harmatponti értékeket a Ke Kelit harmatpont érzékelője. Ezt az érzékelőt, jeladót beépíthetjük a betonfödémben kialakított mennyezethűtésünknél egy bekötődoboz segítségével, míg az álmennyezeti rendszerek esetén egyszerűen a hűtőcsőhöz kell rögzíteni.
A Ke Kelit harmatpont érzékelőt a helyiség leghűvösebb, párakicsapódás szempontjából legkritikusabb részén érdemes telepíteni, ami többnyire az ablakok környékén található. A harmatpont érzékelő a hűtési rendszer csövén méri a hőmérsékletet, és két érzékelőcsúcsával a födém síkjában a relatív páratartalmat.
A szabályzásunk így ténylegesen mért adatokkal dolgozhat, és mivel a Ke Kelit mennyezethűtési rendszere idő előtt nem kapcsol ki, így jobban kihasználható a teljesítménye, mintha csak páratartalom érzékelővel ellátott szobatermosztátokat telepítenének. Az eredmény egyértelmű: jobb teljesítménykihasználás, valós adatokból származó, páralecsapódás elleni biztos védelem.
