A puren gmbh PIR keményhabos technológiája
Amikor penészednek a falak, akkor gyakran a hőszigetelést kezdik okolni - ami teljességgel alaptalan, sőt ennek éppen az ellenkezője igaz: pusztán a tényekből kiindulva az épületszerkezet energetikai felújítása kitűnően alkalmas a penészedés megelőzésére.
A penészgomba igénytelen élőlény. A növekedéséhez nem is kell más, mint egy kevés nedvesség és a megfelelő táptalaj. Ez a táptalaj lehet szerves anyag (például a fában vagy fa alapú anyagokban vagy a fal- és padlóburkolatban található cellulóz), de a penésznek gyakran már elég a felületre tapadó mindennapi szennyeződés, mint például a (fűrész-)por vagy más szennyeződés. Nedvességből sem szereti (és nem is tűri) a túl sokat – elegendő a 70-80% közötti relatív páratartalom. Amennyiben hosszabb időn át teljesül a penészesedés mindkét feltétele, akkor a penészgombák a levegőben mindenütt és mindig megtalálható spórái megtelepedhetnek és el is szaporodhatnak - ez kezdetben szemmel nem is látható, később viszont a jellegzetes penészfoltokban jelentkezik. A penészgomba az átmeneti szárazságot is jól tűri, legfeljebb a szárazságban nem szaporodik.
A határoló épületszerkezetek belső felületén megjelenő penész biztos jele annak, hogy az adott helyen sok a nedvesség. A nedvességnek viszont sokféle oka is lehet: a hibás épületszerkezettől, például az ablakpárkány vagy az eresz sérülésétől és a vakolat repedéseitől kezdve a felszivárgó talajvizen és repedt csöveken át a beázásig vagy árvízig. A nedvesség a legtöbb esetben ugyan a szobák levegőjéből csapódik ki, de mégis érdemes kizárni a többi lehetséges okot is, mert ha azokat nem ismerjük fel és nem javítjuk ki, akkor az jelentős kárt okozhat az épületszerkezetben.
Párásodás 80%-os páratartalomnál 12,6 °C-on
A felületi nedvesség gyakran a helyiségek levegőjéből csapódik le. A lakótér mindennapi szokványos használata párásodással jár. Jelentős mértékű nedvességet bocsát a levegőbe a háztartási munka, a főzés, mosogatás, mosás vagy a zuhanyozás és fürdés, de még a lakók által kilélegzett levegő páratartalma és az izzadtság is. A lakótér levegője első lépésben felveszi a nedvességet. A kültéri és a lakótéri levegő páratartalma rendszerint a szellőztetéssel egyenlítődik ki, tehát a magasabb nedvességtartalmú lakótéri levegő keveredik a szárazabb kültéri levegővel. A lakótér páratartalmát természetesen a mindenkori viszonyok határozzák meg. Az épületfizikai számításokat (a DIN 4108-3 szabvány alapján) 50%-os relatív páratartalmú és 20 °C hőmérsékletű levegőre alapozzák. Ez tehát azt jelenti, hogy a lakótér levegője a felét tartalmazza az ezen a hőmérsékleten befogadható nedvességnek. A lakótér levegőjének lehűlésével csökken a felvehető nedvesség mennyisége is: a 80%-os relatív telítettséget a levegő 12,6 °C hőmérsékleten éri el.
A fűtési idényben a határoló falak vagy a tetőszerkezet belső felületének hőmérséklete mindig valamelyest alacsonyabb a lakótér hőmérsékleténél. Ez az épületszerkezet Rsi belső hőátbocsátási ellenállása miatt van így, amit az áramló hőnek le kell küzdenie, hogy átjuthasson az épületszerkezeten. Annak ellenére, hogy ez az együttható nagyon kicsi szám (a tetőszerkezetei elemek függőleges hőátbocsátási ellenállása Rsi = 0,10 m²·K/W, a határoló falak vízszintes irányú hőátbocsátási ellenállása Rsi = 0,13 m²·K/W), főként a gyengén szigetelt épületszerkezeteknél befolyásolja jelentősen a felületi hőmérsékletet: a régi szabványnak megfelelő (0,70 W/(m²·K) U-értékű) tetőszerkezeti elemnél a felületi hőmérséklet 18,0 °C, 24 cm vastag 1,20 W/(m²·K) U-értékű falazott régi határoló falaknál a csupán 15,6 °C.
A falfelületek ilyen alacsony hőmérséklete ugyan önmagában még nem kelt kellemetlen érzetet és még csak nem is fokozza a penészedés veszélyét, de kritikus a helyzet, ha a határoló falak sarkánál két rosszul hőszigetelt épületszerkezet találkozik, mert ezeken a helyeken nagyobb felületen lehet leadni a hőt a külső levegőnek, miközben kisebb felületről juthat az épületszerkezetbe belülről a hő. Emiatt alacsonyabb és a penészedés szempontjából kritikus (12,8 °C alatti) a sarkok belső felületi hőmérséklete.
A hőszigetelés emeli a felületi hőmérsékletet
Az épületek energetikai felújítása például a szerkezeti elemek teljes felületű, szarufán kívüli hőszigetelésével vagy többrétegű hőszigeteléssel mindig emeli a határoló falfelületek belső felületi hőmérsékletét is. Ilyen esetben már viszonylag csekély hőszigeteléssel jelentősen lehet javítani a viszonyokat.
A ferde tetőknél már csupán 8 cm-es, illetve a határoló falaknál 10 cm-es kemény PIR habos hőszigetelés elegendő az akár 0,24 W/ (m²·K) U-érték elérését és ezzel a német energia-hatékonysági rendelet előírásainak betartását. Ez a hőszigetelés ráadásul olyan belső falhőmérsékletet biztosít, ami csak alig alacsonyabb a helyiségek levegőjének hőmérsékleténél.
Kézenfekvő módon ezzel jóval kedvezőbb körülményeket lehet biztosítani a külső sarkoknál is. A külső sarkok geometriai hőhídja a felületi hőmérsékletben ugyan mindig megmutatkozik, de az épületszerkezetek körülbelül 17 °C-os felületi hőmérséklete mindenképpen megfosztja a penészgombát az egyik alapvető szaporodási feltételtől.
Régebben „kiszellőztették” a penészt
A régi épületállomány jellegzetessége nem csupán a szegényesen hőszigetelt falszerkezet, hanem a légtömörség hiánya is. A szivárgó légcsere elsősorban a tömítetlen, huzatos ablakkereteknek tudható be. Ennek a folyamatos, mondhatni „természetes” szellőztetésnek megvan a jó oldala - hiszen elvezette a párát a lakótér levegőjéből, ezért a helyiségek levegője egy régi épületben jóval szárazabb, mint a mai „szabványos” beltéri klímában. Emiatt a 12,8 °C alatti felületi hőmérséklet sem okozott óhatatlanul kritikus mennyiségű nedvességet és az elégtelen minőségű falszerkezet ellenére is csekély volt a penészedés veszélye.
A kizárólag ablakcserére szorítkozó energetikai felújítás kétségtelenül költséghatékony és energetikai szempontból ésszerű, hiszen a kedvezőbb U-érték miatt csökken az épületszerkezeten átszivárgó hőveszteség, ráadásul a légtömör szerkezetekkel kevesebb a kiszellőzéssel járó hőveszteség. Egyúttal viszont megszűnik a folyamatos szellőzés és az addig rejtett páraelvezetés. Még megfelelő szellőztetés mellett is kialakulhat a penészedés a fel nem újított határoló épületszerkezetek kritikus tartományának belső oldalán.
Miközben a pusztán ablakcserére szorítkozó felújításnál figyelembe kell venni a beltéri levegőre gyakorolt hatásokat, addig a zárt határoló épületszerkezetek külső hőszigeteléssel történő energetikai felújítása az energia-megtakarítás mellett jelentős mértékben gátolja a penészedést.
- Az épületszerkezet kedvezőbb hőszigetelése jelentősen csökkenti a belső hőellenállás hatását; az energetikai felújításon átesett épületszerkezetek felületi hőmérséklete szinte azonos a belső levegő hőmérsékletével.
- A magas felületi hőmérséklet miatt nem alakul ki a túlzott nedvesség, ami megvonja a penészgombától a szaporodás egyik alapfeltételét.
- A hőszigeteléssel kialakított „puffer” elegendő ahhoz, hogy a geometriai eredetű hőhidaknál is a kritikus szint alatt maradjon a páratartalom és a hőmérséklet. Megfelelő méretezéssel a kívülről szigetelt épületszerkezet épületfizikai szempontból biztonságos és belülről is minden évszakban mentes a páralecsapódástól.
- A penészedésnek ellenálló építő- és hőszigetelő anyagok beépítésével nem utolsó sorban a táptalajt is megvonjuk a penészgombáktól.
