A lapos tető, akárcsak bármely más tető, megvédi az épületet és annak használóit az elemektől. Ez elsősorban az időjárási viszonyokra vonatkozik, mint például a csapadék, a magas vagy alacsony hőmérséklet és a szél. A lapostető kulcsfontosságú alkotóelemeinek – mint például a vízszigetelő réteg - védelméről, már korábban megjelent egy írás a fordított lapos tetőre vonatkozó szakaszokban.
Az esővíz hatékony elvezetése érdekében a kifogástalan vízszigetelés mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő lejtés vagy esés biztosítására is.
A lapos tetőt a minimálisan előírt lejtés határozza meg, így az esővíz lefolyhat a tetőn
A lapos tetők lejtését főszabályként legfeljebb 3°-ban határozzák meg, illetve legalább 2% -os lejtést kell biztosítani. A gyakorlatban az ennél alacsonyabb, akár 1% -os vagy annál kisebb dőlésszögű tetőket is gyakran alkalmaznak az épületek tetején, mivel a tervezőmérnököknek figyelniük kell a magassági korlátokra. Az ilyen típusú esetek leggyakrabban felújítások és javítások során fordulnak elő. Nagyon kicsi dőlésszög nem ajánlott, mivel ezek víz felhalmozódásához vezethetnek a tetőkön. Figyelembe véve a vízszigetelő anyag felületi érdességét és a tető tartószerkezetének esetleges egyenetlenségét, könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen kis dőlésszögű tetőn a víz nem folyik el a tervezett irányba.
A lapos tető lejtését kétféle módon lehetséges elérni
Az egyik lehetőség a lapos tető tartószerkezetének megfelelő szögben történő megépítése, a másik egy kiegészítő, lejtésképző réteg használata a teljesen vízszintes födémfelületen. A lejtésképző réteg kialakítására különféle lehetőségek léteznek, úgy, mint a lejtésképző alszerkezet, a lejtett födém vagy a lejtésképző hőszigetelés. A lejtésképző hőszigetelő réteg használata bizonyul a legoptimálisabb választásnak, mivel a többihez képest számos előnyt kínál:
- további hőszigetelést biztosít
- a lapostetős szerkezeti összvastagságának csökkentése
- a lejtést biztosító elemek méretpontos gyártása
A lejtésképző hőszigetelés alkalmazásának további előnye a jól meghatározható mennyiség, amely az optimális dőlésszög előállításához szükséges, mivel a hőszigetelés megfelelő dőlésszögben történő elhelyezésére szolgáló tervrajzot előre elkészítik. Ezek a tervrajzok vagy építési terv alapján készülnek, vagy a tervezőmérnökkel vagy építőipari vállalkozóval / építtetővel egyetértésben. Ez utóbbi bevált gyakorlatnak bizonyult, mivel az épület optimális vízelvezetését már az építkezés tervezési szakaszában ki lehet találni.
Praktikus példa a lejtésképző hőszigetelés alkalmazására
Összehasonlítotva a betonlejtést és a lejtésképző szigetelés beépítési módját kiderül, hogy az összes tényezőt (a kivitelezés időigénye, a szerkezet hőszigetelő képessége, a vízszigetelés mennyisége stb.) figyelembe véve a betonlejtés egyáltalán nem olcsóbb lehetőség, ahogy azt gyakran gondolják.
Példa:
- hossz × szélesség: 10 × 8 m
- terület: 80 m²
- a vízelvezetés típusa: pontralejtés
- csatornák száma: 2
- lejtés (lejtésszög): 2,00%
- a törvényben megengedett maximális hőátbocsátás: Umax = 0,20 W/m²K
- betonlejtés: sűrűség ρ = 2000 kg/m³, hővezető képesség λ = 2,04 W/mK
- lejtésképző hőszigetelés FIBRANxps INCLINE: sűrűség ρ = 32 kg/m³, hővezető képesség λ = 0,035 W/mK
A példában két csatorna szerepel: a vízgyűjtő területet a tetőfedési szabályok szerint osztották fel, azaz úgy, hogy a vápákat 45°-os szögben alakították ki. Ebben az esetben a maximális vízelvezetési hossz 10 méter, ami azt jelenti, hogy a legalacsonyabb ponton – lejtésképző hőszigetelés esetén – a vastagság 2 cm (lejtésbeton esetén 4 cm) és 22 cm a legmagasabb ponton (lejtésbeton esetén 24 cm). A szerkezeti elem energiateljesítményének kiszámításához az egyszerűség kedvéért átlagos vastagságokat használtak: 12/14 cm.
A szerkezetre érvényes épületfizikai és hőátbocsátási számítások
Az összes réteget figyelembe vették, kivéve a kavicsos réteget és a szivárgó réteget, mivel ezeknek nincs számottevő hatása a számításra. A két anyag hővezető képességének eltérése miatt, a szabályozás által megkövetelt hőátbocsátási érték (Umax) elérése érdekében lejtésképző hőszigetelés esetén nincs szükség nagyon vastag hőszigetelő rétegre a vízszigetelő réteg felett. A szerkezet teljes vastagsága 12 cm-rel kevesebb (lejtésképző szigetelés esetén), azonos hőátbocsátási értékek esetén. Ez a különbség kulcsszerepet játszhat az épület felújításában és javításában, amikor figyelembe kell venni a vastagsággal kapcsolatos korlátozásokat. A számítást az alábbi táblázat mutatja.
Hasonló összehasonlítást lehet végezni az anyagsűrűség mentén, azaz a lejtésképző réteg súlyával is. A lejtésképző réteg súlya nem játszik jelentős szerepet a tartószerkezet kialakításában a meghatározott tetőterheléseket figyelembe véve (szél, hó, élő terhelés), de nagyon fontos a felújítások vagy a javítások során. A nehezebb vagy könnyebb lejtésképző anyagok közötti döntés jelentős hatással lehet a zöld tető beépítésének lehetőségére.
A bemutatott példában, figyelembe véve a kiegészítő hőszigetelést, ez a különbség 280 kg/m², azaz 2,75 kN/m² vagy 22,4 t.
Költség-összehasonlítás
A fenti példához költség-összehasonlítás is készíthető. Az összes réteget figyelembe véve kiderül, hogy a betonlejtés kivitelezése és a lejtésképző szigetelés közötti különbség körülbelül 10 € / m² a lejtésképző szigetelés javára. Mindkét esetben lejtés rétegre van szükség, ahol a lejtő beton olcsóbb, mint a lejtő szigetelőlap. Mivel azonban a lejtő beton változatnál további kiegészítő hőszigetelésre van szükség (a vízszigetelő réteg fölött), a lejtésképző hőszigetelő változat általában olcsóbb lehetőségnek bizonyul (táblázat - FIBRANxps hőszigetelés).
Minden tetőnek legalább a minimálisan előírt dőlésszöggel kell rendelkeznie, hogy az esővíz hatékonyan elfolyhasson a tetőről. A ferde réteg kialakítása döntés kérdése. A fenti példa bemutatja a lejtésképző hőszigetelés előnyeit, amelyek elsősorban az árban, a hővédelemben, a gyártás pontosságában, valamint a gyors és egyszerű kialakításban tükröződnek.
További részleteket a felhasználási területről:
https://fibran.hu/lejteskepzo-hoszigeteles
