A Kera Kft. esztrich adalékszereivel a száradási idő jelentősen csökkenthető
Kiindulásként tisztázzuk a fogalmat. Mi az esztrich?
Az MSZ EN 13318 számú harmonizált EU szabvány szerint:
Olyan egy- vagy többrétegű esztrichhabarcs, amelyet az építés helyszínén dolgoznak be, közvetlenül a fogadó felületre vagy egy közbenső rétegre vagy szigetelőrétegre, hogy az alábbi célok valamelyikét elérjék:
- meghatározott padlószint
- fogadórétegként szolgáljon a padlóburkolathoz
- kopórétegként szolgáljon
Anyagát tekintve öt fajtát különböztetünk meg (MSZ EN 13813):
- CT = cementesztrich
- CA = kalciumszulfát, más néven anhidritesztrich
- MA = magnezitesztrich
- AS = öntöttaszfalt esztrich
- SR = műgyantaesztrich
Mint a felsorolásból látszik, az esztrich többféle kötőanyaggal készülhet. Ez indokolja az „esztrich” szónak, mint gyűjtőfogalomnak a használatát.
Magyarországon az esztrichek döntő többsége cementesztrich. Az utóbbi néhány évben elterjedőben van ugyan a kalciumszulfát/anhidritesztrich, de a cementesztrichekkel szemben a mennyisége még mindig elenyésző. Valószínűleg ezért terjedhetett el az is, hogy az esztrich az valami misztikus dolog, mert nálunk a szakmai közgondolkodásban gyakorlatilag egyenlőségjelet lehet tenni az esztrich és a cementesztrich közé. Sokszor hallani, hogy "mi nem esztrichezünk, hanem aljzatbetont készítünk" vagy "mi gyári betonból készítünk aljzatot, nem esztrichet csinálunk". Nos, az aljzat, amelyet funkciójának megfelelő speciális összetevőkből, vagyis CEM I, vagy CEM II minőségű cementből, Dmax=8 mm-es, szabványos szemszerkezetű homokos kavicsból, vízből, és esetleg valamilyen adalékszerből kevernek, majd 3-8 cm rétegvastagság között lefektetnek, az a szabványos fogalommeghatározás szerint esztrich, még szabványosabban cementesztrich. – Ebben az értelemben, ha valaki aljzatbetonnak nevezi, akkor sem mond butaságot, hiszen az anyaga – bár speciális összetételű és rendeltetésű mégiscsak hasonló a betonhoz. A szabványalkotók viszont nem véletlenül használták a szabványban az esztrichhabarcs elnevezést, ezzel is megkülönböztetve a betontól.
A cementesztrich nagy felületű, vékony lemez, anyagának megfelelő sajátosságokkal. Túl hirtelen száradáskor "megég", repedezik, deformálódik. Ezért nem szabad a cementesztrichet a készítéskor és az első napokban huzatnak kitenni. A huzat túl hirtelen kiszárítja a felszínét, amitől károsodik.
A kiszáradás egyébként is a legkritikusabb időszak a cementesztrich "életében" és számos tévhit kering róla.
Ha fölmerül a kérdés, hogy mennyi idő alatt szárad ki, sokféle, általában bizonytalan választ kapunk. Ilyeneket:
- annyi hét alatt, ahány cm a vastagsága
- 28 nap alatt
Nézzük:
Az „annyi hét alatt, ahány cm a vastagsága”, az részben igaz. Azért csak részben, mert 4 cm-es rétegvastagságig irányértékként elfogadható, de e fölött már nem állja meg a helyét. 4 cm fölötti rétegvastagságnál már nem szabad így kalkulálni, mert a száradási idő a rétegvastagság növekedésével nem lineáris, hanem exponenciális összefüggésben van. A centiméterenként egy hét száradási idő tapasztalatokon, megfigyelésen alapszik. Ennek ellenére nem tekinthetjük biztosnak, hogy egy 4 cm vastag esztrich 4 hét alatt valóban kiszárad. Kontroll nedvességmérés nélkül sem 4 cm-nél vékonyabb, sem vastagabb esztrichen soha nem szabad burkoló munkába kezdeni, mert könnyen ilyen kellemetlen meglepetések érhetik az embert:
A „28 nap alatt”, a köztudatban sajnos elég mélyen meggyökeresedett tévedés. A beton szilárdulási folyamatát tekintjük 28 napos korban befejezettnek. A szilárdulási idő és a kiszáradási idő azonban teljesen függetlenek egymástól. Ez az állítás első pillantásra hamisnak tűnhet, mert a kötőanyag a szilárdulás alatti időben a keverővíz jelentős részét „elhasználja” saját hidratációjához. Logikusnak tűnik, hogy a szilárdulással egyidejűleg a nedvességtartalomnak is csökkenni kell, arról nem is beszélve, hogy a múló idő alatt az anyag kipárolgással is nedvességet veszít. De ha figyelembe vesszük, hogy a szilárdulás folyamatosan felfelé ívelő görbe mentén megy végbe, viszont a száradás az olyan környezeti körülmények miatt, mint a hőmérsékletingadozások miatti párakicsapódások vagy a munkaterületen végzett egyéb vízbevitellel járó munkák, nem ritkán átmegy visszanedvesedésbe. Emiatt a száradást csak szabálytalanul föl-le mozgó görbével lehet ábrázolni.
Ezen a sematikus ábrán jól látható a száradás kiszámíthatatlansága, bizonytalansága. Egy 5 cm rétegvastagságú cementesztrichnek 28 napos korában az esetek nagy többségében még jóval 2 cm % fölött van a maradék nedvességtartalma, ezért alkalmatlan burkolatok fogadására. A cemnetesztrichek akkor érettek a burkolásra, ha maradék nedvességtartalmuk fűtetlen aljzat esetén nem haladja meg a 2,0 cm %-ot, fűtött aljzatnál pedig az 1,8 cm %-ot. A hidegburkolatoknál ennél kicsit lehetünk megengedőbbek, mert a vastag ágyazatú kő- és kerámia lapok esetén 3,0 cm %-tól már burkolható az aljzat (Padló MI 01:2017 műszaki irányelv).
Az esztrichben lévő fölös nedvesség általában csak fölfelé tud távozni, emiatt pedig több hiba is keletkezhet. A száradás közbeni zsugorodás mértékének különbözősége okozza például a táblaszélek felhajlását, amit tálasodásnak is szoktak nevezni.
Oka, hogy a felszín közeli réteg gyorsabban szárad, erőteljesen zsugorodik, míg az alsó réteg nedvesebb, ezért kisebb mértékben zsugorodik. A felhajlás néhány mm-től a több cm-ig is terjedhet. Ez függ az esztrich fektetésekor fennálló és az azt követő első egy-két hét alatti környezeti tényezőktől (hőmérséklet, huzat, páratartalom), az alkalmazott cementfajtától, a víz/cement tényezőtől, és az adalékanyag minőségétől.
A táblaszéli felhajlás természetes jelenség. Teljesen kiküszöbölni nem lehet, de olyan kis mértékűre lehet csökkenteni, ami már elhanyagolható. Ezt az esztrich megfelelő alapanyagokból, fegyelmezetten kezelt, és szigorúan betartott technológiával történő elkészítésével és bedolgozásával lehet elérni. Az így készült esztrichek száradása is biztonságosabb.
A cementesztrich várható kiszáradásának irányértékét a következő egyszerű számítás alapján lehet becsülni: h2 × 1,6; ahol a „h” az esztrich cm-ben kifejezett rétegvastagsága.
A következő három példa érzékelteti a rétegvastagság növekedése és a várható száradási idő közötti összefüggést.
- 4 cm-es rétegvastagságnál várható száradási idő: 4 × 4 × 1,6 = 25,6 nap (megfelelő környezeti feltételek esetén teljesülhet)
- 6 cm-es rétegvastagságnál várható száradási idő: 6 × 6 × 1,6 = 57,6 nap (az egy hét/cm módszerrel számítva 42 nap lenne)
- 8 cm-es rétegvastagságnál várható száradási idő: 8 × 8 × 1,6 = 102,4 nap (az egy hét/cm módszerrel számítva 56 nap lenne)
A képlet szerint számított száradási idők szigorúan csak irányértékek. Ahhoz, hogy ezek teljesülhessenek, a környezet hőmérsékletének 20°C-on, relatív páratartalmának 60-65 % között kéne lennie folyamatosan az esztrich száradása alatt. Nem lenne szabad más nedves technológiákat használni (festés, betonozás) és nem lenne szabad anyagot tárolni, munkát végezni az esztrichen, ami szintén akadályozhatja a fölös nedvesség távozását. Belátható, hogy 2-3 vagy akár ennél is több hónapon keresztül folyamatosan ilyen ideális környezeti feltételeket nem lehet biztosítani. Ebből adódik a következtetés: a cementesztrich száradási ideje kiszámíthatatlan.
Van azonban olyan adalékszeres megoldás, amellyel ezt az időt néhány nap és egy hónap közé be lehet állítani. A cementesztrich, ezen keresztül a padlóburkolat minősége szempontjából az lenne az ideális, ha az esztrichre kerülő burkolat tervezett fektetésének idejétől visszafelé számolva csak egy-két héttel korábban fektetnék le az esztrichet. Száradása biztosítható és nem teszik tönkre a hónapokon keresztül rajta folytatott munkákkal, közlekedéssel anyagszállítással és tárolással, továbbá nincs kitéve további vegyi károsodásoknak, mint pl. a karbonátosodás. Precíz építésszervezés szükséges hozzá, de osztrák és német példák alapján nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az megoldható. Már a tervezés szakaszában törekedni kellene arra, hogy a padló rétegrendjének kivitelezésében a cementesztrich elkészítése legyen a burkolást megelőző utolsó munka és hogy a kész esztrichet a lehető leghamarabb leburkolják.
A szokásos esztrichhel szemben az erre alkalmas adalékszerrel készített esztrich száradási ideje akár 4 napra is csökkenhet, az egyébként teljesen kiszámíthatatlan, akár hónapokra is elnyúló száradási idővel szemben.
