A jövő technológiájával a múltért

Jelenünk felújított műtárgyai a jövőben maradandó emléket állítanak napjaink "high tech" építészeti módszereinek is. Egy épület műemléki jellegű felújítása gyakran a legmodernebb technológiát igényli. Jó példa erre a Szécsiszigeten szeptember 16.-án múzeumként átadott, jórészt állami támogatásból, a Wienerberger és a Jövővár pályázatból finanszírozott, 30 milliós beruházás, a Kerka partján álló Szapáry-Andrássy Vízimalom. A feltehetően középkori, de a végleges formáját a XVIII. században elnyerő, az 1960-as évektől azonban sorsára hagyott, romos épület állagának előzetes felmérése speciális feladatok elvégzésének szükségességét jelezte. Az építészeknek mindenekelőtt a vizesedéstől kellett megóvniuk a tó partján álló falakat, amelyek a mindig nedves talajból a kapilláris rendszeren keresztül jelentős mennyiségű sókkal telített vizet vesznek fel és juttatnak a szerkezetbe.

A mérnökök végül a Baumit Sanova WTA Felújító Vakolatrendszer mellett döntöttek, amely a hozzáadott légpórus-képző anyagok miatt hagyja száradni a falat. A nedvesség nem csapódik le a vakolatban, szabadon elpárolog, csupán a sókat hagyja maga mögött a porózus szerkezetben. Az új eljárás alkalmazása szakít azzal a régi hagyománnyal, amely "erős" vakolatokkal hosszú időn át "bent akarta tartani a vizet". Ez a burkolatrendszer tehát csak az ásványi anyagokat köti meg, a vizet pedig hagyja elpárologni, ezáltal nagyságrendekkel megnövelve a fal és természetesen önmaga élettartamát.

Egyedi, kreatív megoldással éltek a kivitelezők a legkülső réteg, az épület jellegét, színét megadó szilikát vakolat előállítása során. A kivitelezést vezető Ekler Károly merészen eklektikus megoldást választott: a modern szilikát vakolatot elegyítette finom dunai kaviccsal, és ebből a keverékből alkotta meg a végső felületet, ami a barokkra jellemző vakolat architektúrát hozott létre.

A kivitelezők anyagválasztását némiképp segítette, hogy ezt a környezetbarát rendszert kifejezetten az erős nedvesség illetve sótartalmú, műemléki jellegű épületfalak felújításához fejlesztették ki, és rendelkezik a szakmában közismert és mértékadó WTA minősítéssel. Németországban megalakított Épületkarbantartási és Műemlékvédelmi Tudományos Műszaki Munkacsoport azaz – a német eredetinek megfelelő betűszóval - WTA minőségellenőrzési védjegyről tudni kell, hogy megalkotását az igen szigorú műemlékvédelmi és felújítási szabályoknak való megfelelés igénye tette szükségszerűvé. Többek között a kivitelezők munkáját segíti azzal, hogy nem kell egyedi vizsgálatokat kérni a hatóságoktól, mert a WTA minősítésű anyagok biztosan megfelelnek az előírásoknak egész Európában.