Az építkezés folyamatának egyik kényes művelete a lakóhelyiségekben a végső burkolatot fogadó aljzat elkészítése. Bár az épületszerkezet egy a mindennapokban nem látható, megbújó eleméről van szó, "alapos" munkát kíván attól, aki ilyen fundamentum "alapítására" adja a fejét. Jó minősége ugyanis "alapvető" egy esztétikus és tartós fedőburkolat számára. A hagyományos módszerrel a képzett és gyakorlott szakemberek számára is időigényes és kényelmetlen munka az aljzatbeton elsimítása és egyenletessé tétele. A klasszikus komponensekből összeálló beton alkalmazása esetén meg kell várni, amíg az anyag megszárad és csak azután lehet felhordani a padlókiegyenlítő réteget, amelynek teljes száradásáig szintén napok telnek el. Az építkezés közben áll, a beköltözni vágyó lakók türelmetlenek.
Új korszakot jelent azonban az építkezésben az esztrichek alkalmazása.
Az esztrich tulajdonképpen gyárilag előkevert aljzatképző habarcs. 20-80 mm vastagságban földnedves vagy képlékeny állapotban kézzel vagy géppel dolgozzák be. Az esztrich közvetlenül vagy aljzatkiegyenlítő réteg közbeiktatásával hideg-, illetve melegburkolattal fedhető. Az aljzatbetonhoz képest kisebb szemszerkezetének (max. 4 mm) és a gyárilag hozzáadott adalékszereknek köszönhetően könnyebben teríthető és simítható.
Száradási - szilárdulási tulajdonságaikat tekintve a hagyományos esztrichek hasonlítanak a klasszikus betonra, mert kötőanyaguk - ahhoz hasonlóan - szintén a cement.
A legmodernebb eljárásnak azonban már a kálcium-szulfát kötőanyagú
"önterülő esztrichek" családjának alkalmazása tekinthető. A kötőanyag ebben az esetben a gipsz, ennek köszönhetően
a hagyományos aljzatbetonokhoz és cement-esztrichekhez képest számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Alkalmazható kötő-, csúszó- és úsztatott esztrichek készítésére valamint padlófűtéshez is.
|
|