Átszellőztetett szerelt homlokzatok hőszigetelése

Az utóbbi években - főként irodaházak esetében - terjedt el az a divatos tervezési és építési mód, melyben az épülethomlokzatok kialakítása többrétegű rendszerként jelenik meg. Épületfizikailag nagyon előnyös az ilyen jellegű homlokzatkialakítás. A hőszigetelés mechanikai úton kerül felrögzítésre a teherhordó falszerkezetre, melyet egy légrés választ el a homlokzati burkolattól. Ez szerelő jellegű technológiával történik, és az időjárás viszontagságaitól függetleníthető.

Téli állapotokat tekintve a függőleges - kürtő kialakítású - légrésben áramló levegő szállítja el a belső térből az adott szerkezeten ide átdiffundálódott páramennyiséget. Nyári állapotokat nézve a külső kéregburkolat hőpajzsként viselkedik, mely megvédi a hőszigetelést és az épület tartószerkezetét a nagy felmelegedéstől és átforrósodástól, hiszen az áramló levegő hűti a léghőmérsékletet, ami a szigetelés felületét éri. Így kimondható, hogy a légáramlat javítja a homlokzat nyári hőcsillapítását.

Az átszellőztetett homlokzatszigetelésekhez tűzvédelmi okokból minden esetben, kizárólag nem éghető, A1-es ásványi szálas termékek használhatóak. A légrés kéménykürtőként viselkedik, így éghető homlokzatszigetelő anyagok beépítésével egy esetleges tűz pillanatok alatt végigterjedne. Az URSA erre a célra többféle táblás kiszerelésű, A1-es, nem éghető terméket kínál: FDP2, FDP3, KDP2, AKP3. Mind a 4-féle termék teljes keresztmetszetében víztaszító hidrofóbizált, és alacsony deklarált lambdájú (0,034-0,035 W/mK) hővezetési tényezővel rendelkezik.

A termékek felülete igény szerint üvegfátyol kasírozással is ellátható. A kasírozásnak többféle szerepe is van: egyrészt megvédi a szálas szigetelőanyagot a homlokzatburkoló elemek nyitott hézagain át bejutó csapó esőtől, és a szeles-esős időben esetlegesen beporladó vízpárától; másrészt esztétikai igényt is kielégít, hiszen nem feltétlenül kívánatos a homlokzatburkolat nyitott hézagain át kitűnő sárga szín látványa. Harmadrészt pedig épületfizikailag fontos, hiszen csak a nyugvó-bezárt levegő szigetel megfelelően, a légrésben mozgó levegő bizonyos vastagságban hűtené a csupasz felületű hőszigetelő anyagot.
Ha nem kasírozott felületű hőszigetelő anyagot használunk, úgy a termék deklarált lambdáját a hőtechnikai méretezésnél az áramló levegő rontó hatása miatt módosítani szükséges.

Hőtechnikailag szintén nagyon fontos a homlokzatburkoló elemek hátfalhoz történő rögzítése. Megfontolandó, hogy az adott elemeket pontonként vagy sávszerűen - függőleges fém tartóvázakhoz, majd ezt a tartóvázat pontonként a hátfalhoz - rögzítjük, mert az első esetben a rögzítési pontok a szigetelés felületéből kb. 8-10%-ot, míg a második esetben csak kb. 0,8-1,6%-ot vesznek el. Mind a két adat számításánál 60x80 cm-es homlokzatburkoló elemmel számoltunk.
A konkrét épületfizikai méretezésnél, amikor is a hőszigetelés hővezetési ellenállását határozzuk meg, a következőket szükséges figyelembe venni:

hőszigetelő táblák mechanikai rögzítéséből adódó pontszerű hőhidak a homlokzatburkoló elemek hátfalhoz történő rögzítéséből adódó hőhidak (kivágások) a hőszigetelő táblák kasírozása illetve csupasz felületi megjelenéséből adódó korrekció (az áramló levegő rontó hatása miatt)

A légrés szerepe nem csak épületfizikai szempontból, hanem épületszerkezettanilag sem elhanyagolható, hiszen itt tudjuk kompenzálni a hátfal és a homlokzatburkoló elemek közti mérettűrésekből adódó eltéréseket is. Az erre vonatkozó szabvány (MSZ 7658/2-82) szerint egy vasbeton hátfalnak 15 m-ig 28 mm, míg a homlokzatburkolatoknak 15 m-ig 11 mm a megengedett mérettűrése. Mindezekből következik, hogy a tervezésnél minimum 50 mm-es légrés vastagsággal érdemes kalkulálni.

Ha az átszellőztetett homlokzatok hőszigetelésével kapcsolatban további információt szeretne kérni az URSA Salgótarján Zrt. munkatársától, használja az alábbi Információkérés gombot.